A sok lapos után vissza a dombok közé. Az utak még mindig rosszak és a volt iparvárosok sem az ország legmegkapóbb települései, így gyorsan átviharzunk rajtuk. A táj viszont gyönyörű és a lejtőkön való száguldozást nagyon élvezzük. A Salgótarján előtti domboknál Imre megmutatja, hogy azért az "öreg" is ér valamit a háznál és ránk ver vagy tíz percet. Ha kicsit lassabban is, de különösebb nehézségek nélkül mi is felérünk és szinte rögtön kapjuk a hírt, hogy hamarosan felhőszakadás és jégeső várható. Hárman beugrunk a buszba, de Attila és Barnabás úgy dönt, hogy bevállalják a bulit. Elindulnak Salgótarján felé és két percen belül leszakad az ég. Dörgés, villámlás és helyenként bokáig érő vízátfolyások tarkítják útjukat, de beérnek. A városban áll a víz, így kisebb vízibiciklizést követően elpakoljuk a bringákat. Gyorsan nézzünk valami kaja után, megcélozzuk a helyi hamburgerest. Amíg várakozunk a buszmegállóban kisebb csetepaté, a kiérkező rendőrök és a mentő jelzi, ez azért komoly volt. Na nem baj, együnk! Imre a nagy tekerést követően egy ültő helyében betol 2500 kalóriát, majd fejfájásra panaszkodva elterül, mint a béka. Nem is értjük miért … este a szokásos motivációs program: tequila + sör.
Napi térkép és táv:
Az elmaradhatatlan képek:
Csóka Barnabás
Csóka Gergely
Farkas Attila
Dr. Varga László
Zsapka Imre
